A Konyhatündér színre lép

2008 november 21. | Szerző: |

– Mufurc és Makranc már megint eltűnt. – Jelentette a Konyhatündér Vamblinak, a fővarázslónak. Vambli a fejét vakarta. A két kis krampusz volt a birodalom legjobb szakácsa, és legnagyobb csirkefogója.


– Remélem, nem szöktek már megint az embergyerekek közé. – gondolta. Amikor múltkor ott jártak, egy teljes oviscsoport döntötte a földre a sárgarépafőzeléket. Csak tortát és süteményt voltak hajlandóak enni, míg meg nem találtuk őket.


– Mit tegyünk, Vambli? – Kérdezte a Konyhatündér. A varázsló törte, csak törte, törte a fejét. Valahogy meg kellene regulázni azt a két engedetlen krampuszt.


– Menj utánuk, de most ne hozd vissza őket! Vidd magaddal a piros csíkos hátizsákot, és a kristályalmát. Csak akkor segíts, ha nagyon nagy bajba kerülnek, de tartsd rajtuk a szemed!


Így hát a Konyhatündér útnak indult, hogy megkeresse Mufurcot és Makrancot. Repült hegyeken, völgyeken, városokon, falvakon át, és egyszer csak furcsa hangot hallott.


– Brrrrrrrr. Brrrrrrr. Brrrrrrrrrrrr. – Berke volt az, aki éppen autósat játszott a tányérral, miközben a főzelék, amit evett, szanaszét repült a konyhában. A két fülcimpáján pedig – láss csodát – ott üldögélt Mufurc és Makranc.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!